Beszámoló a pécsi tájfutó mesterek tornájáról (szenior vb)!

Nem akarom Ádámtól és Évától kezdeni,de egy nagyon jól sikerült alapozást követően egy kevésbé jó és hatékony ráhangolódás után utaztam Pécsre,a tavaly még Európa kulturális fővárosa címet viselő városba,ami azt gondolom hogy méltó házigazdája volt ennek a nagy szabású rendezvénynek.Mivel itt több kategóriában indulnak a versenyzők-a legidősebb 1914-ben született finn bácsika volt-így elég népes volt a résztvevők tábora.Összesen 3700induló volt,rengeteg skandináv futóval.Két formában, sprint és klasszikus távon bonyolították le a versenyt, amiket selejtezők előztek meg.
A sprint válogatója Pécs gyönyörű óvárosi részén, a döntő pedig Komlón volt.A pécsi futást érdekessé azt tette,hogy a rendezők kinyitották a város kapuit,ami helyenként nagyon nehézzé tette a tájékozódást,sikátorok kuszaságai és lépcső rendszerei nehéz feladat elé állítottak minket.Sikerült is néhány perces hibába belefutnom (2).Ennek ellenére döntős lettem 16-nak jutottam tovább a csoportomból.Nem baj!majd holnap gondoltam...De nem így lett.Sajnos a hármas pontnál leblokkoltam és máris beleszaladtam egy két perces makiba,ami ezen a távon behozhatatlan hátrányt jelent.Hibátlan futással sem tudtam volna dobogóra állni,kb. az 5-6.hely lehetett volna elérhető,de nem sikerült,26.lettem.Finn és orosz dobogós osztozkodás lett. Azt hiszem a májusi és júniusi résztávos edzések hiánya .valamint az ideg becsípődés a derekamban érezhető volt , nem voltam elég robbanékony.Másnap következett egy kis átmozgatós terepbemutató pontokkal, már a Mecsekben.Aztán egy rekultivált egykori urán bánya területén rendezték az első selejtezőt, ami a nagy melegben jó ráhangolódás volt a döntőre.Az volt a taktikám,hogy nem taktikázok nyomom mindkét futamot,és így a hendikeptes indításnak köszönhetően a döntőben a mezőny végén az erősebb futók között rajtolhatok.Ha utol ér valaki egymást segítve még lehet jó eredményt elérni.
Az első selejtezőn az 5-ös pontig még vezettem,de a 6-at beettem.4perc hiba jött,amitől kicsit meg is torpantam. Még összeszedtem 2percet és a csoportban 6.lettem kb.annyi hátránnyal amennyi a hibázás volt.Másnap Orfűn a Vízfő terepen rendezték a 2.selejtezőt,töbrös helyenként sűrűbb erdőben .Számomra élvezhető és jól sikerült pályán1perces hátránnyal a 2. időt futottam,ami nagyon bizakodóvá tett a döntőre .a 3. a későbbi győztes Manu lett.
A döntő 35 fokban a szokásos derékfájós agonizálással kezdődött,amit Egei Tomitól kapott tehén tőgye krémmel próbáltam kezelni,(egy vén marhának mi is használna gondoltam) és csodák csodájára a rajtra jól lettem.Egész jól kezdtem a pályát,tudtam hogy nem hibázhatok,mert akkor nincs esély.Nagyon koncentráltan futottam,szinte hiba nélkül a 17.pontig.a 16-oson utol értem Werner Petit aki néggyel indult előttem,és ez kizökkentette a figyelmemet amitől elnéztem egy töbröt,és ez másfél percet jelentett.Éreztem hogy fáradok is ,ezért próbáltam nagyon figyelni,hogy ne hibázzak többet.Szerencsére nem jött semmi közbe, a végén még utólért Noponen a tavalyi klasszikus idei sprint világbajnok,és egy átmenetet együtt mentünk.Ő most 3.lett én pedig 6.,amivel nagyon elégedett vagyok.Ha hiba nélkül megyek végig a 4. hely elérhető lehetett volna,a 16-osnál még itt álltam.De hibátlan futás olyan mint a szép öreg asszony,nagyon ritka.Hazafele levezetésképpen néhány csapolt szalon sörrel hűtöttem a kedélyeket,amivel hazáig kihúztam.Itthon Tamás barátom és futó társam hideg pilzeni nedükkel várt,ami a nagy melegben nem okozott nagy kihívást,könnyedén legörgettünk párat ,kb.ahány km-et futottam plusz percben a hibázások négyzete.Szóval így ért véget küldetésem a magyar WMOC-n.Jövőre szeretnék revansot venni a finn küldötségen,ami Németországban nem lesz egyszerű.Addig még kell futni pár ezer km-t,és akkor talán sikerülhet!
Összeségében nagyon kellemes hetet töltöttem volt edzőm Kéri Péter és Argay Gyuszi társaságában,ők is döntőt futottak(55.,39.)Köszönöm mindenkinek a szurkolást és a segítséget,nagyon sokat jelentet.
A kutyák is túlélték ezt a hetet,hála etetőjüknek,itatójuknak.