Nagyatád óta a térdbántalmaimmal voltam elfoglalva, nem a futással. Az Őszi Mátra nagyon teszett két éve, úgy voltam vele, hogy legfeljebb kapok egy nagy pofont, de az is lehet, hogy jó lesz és rózsaszínre váltja a szemüvegem. Az eső meglepetéssel "készült", de a 2010-es Vadrózsa óta elég nehéz újat mutatni: akkor is nagyon élveztem és most is. Jó szokás- és szószerint vett tiszteletköröket is futottam (volt olyan utitársam, akit háromszor előztem), néha emberi felmosórongyként alázkodtam a természet előtt, bokáig jártam a vízben, sárban, de a végén is fülig ért a szám. Valahol Fallóskút előtt jöt ez a dal, hogy honnan azt nem tudom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.