A nyár előtt szeretnék még egy (magamhoz képest) jó félmaratont futni, utcaiból az elsőt. Visszamerészkedtünk a Töri pályára résztávozni. A végén repülőket futunk a füvön mezítláb. Na, azt a részt szeretem... Az egész edzés felépítéséről és a közben átélt szélsőségekről jut eszembe:

Két héttel a MB után, még fájós térddel, és masszív kerti munkától izomlázzal vettem részt ezen a családias versenyen. A mezőny meglepően erős, a pálya pedig dimbes-dombos és néhol saras volt. Pörgős lett a választás is:

Igazi klasszikus-, tiszteletet parancsoló pálya, sok éves hagyomány és a debütáló trailverseny szinergiája. Szasza is megemlékezett róla a futóblogon:

futo.blog.hu/2010/04/27/matraberc_videos_beszamolo

Better run, run, run, run, run!

Tavaly ez volt az első és egyetlen futóverseny ahol elindultam, fél év futkosás után. Már elsőre megkapó volt, mert 180-as pulzus mellett is muszáj volt mindenkinek köszönni, aki szembe jött.:) Idén 7 percet javítottam, végig élveztem és tele voltam sikerélménnyel. Rock and roll:

Terep Ultra Kupa második fordulója. Hozzám hasonló kezdőknek ajánlható rendezvény, futóbarát kiszolgálás, szép környék és vannak gyerektávok is. A pályakijelölés kicsit döcögős volt néhol, többször eltévedtem, de nem ezért nem éreztem jól magam. Nem fogtam ki jó napot. Klasszikus sláger következik:

Gödöllő a szomszéd város, ezt a versenyt főcélnak szántam, de a Mátrabérc miatt "csak" egy esemény lett belőle. Egy majdnem maratoni túrát már lefutottam korábban, de ez volt az első (majdnem) maratoni futóversenyem. Remek volt a rendezés és ropogós a hó. Az első húsz km 2 óra alatt megvolt, a másodikra meghúzódott a combom, ezért a mozgásomhoz illően a választott dal is "robotos". Néhol feszes, néhol pedig disszonáns:

Ezt a túrát edzésnek szántuk. Reggelre félméter hó esett le, aztán óránként még 10 centi. Későn értünk Gyöngyösre, addigra tele lett az erdő. Aztán Patakba estem, elhagytam a csokim, eléheztem, 84 perc alatt teljesítettem 2,7 km-t, közben rám fagyott a ruha, Kékes-tetőn a síházban sikerült újraéleszteni a rendszert, de nem ment két perc alatt... Mire hazaértem újabb félméteres lapátolnivaló fogadott. Durva lett a dal is:

Hány gyerekkort élhet át egy ember? Nem tudom és nem is próbálok erre választ adni. Szubjektív élményeimet szeretném leírni arról ami érdekel, arról ami történik. A futás sokat jelent megint, szeretem a hasam, a zenéből pedig inspirációt nyerek újra és újra. Meglátjuk mi sül ki belőle... Mottót írni nehéz, a youtube-ról belinkelni -amivel más már megdolgozott- könnyű. Sosem hordok magammal lejátszót, de utólag jól jöhet egy powersong: